Első lépésben vizsgáljuk meg, hogy mi történik a fizikai testtel és mi folyik az elmében. Savaszanában a test pihen, az elme aktív. Aktív? Tehát pörög, gondolkozik, tervez? Jelen van: figyelemmel kíséri a légzést, átéli a 'most'-ot, tudatos az eseményekkel. Nem elvárondol, nem a bevásárlólistát állítja össze, nem az óra utáni hazavezető utat tervezi meg. Kezdetben kihívásnak éljük meg, hogy ellenálljunk a vakarózásnak, pislogásnak, fészkelődésnek. Aggódunk, hogy belealszunk és juj mit fognak szólni, vagy épp engedünk a kísértésnek és szundikálunk picit. Egy stresszes nap végén lehet, hogy pont egy kis nyugodt alvás fog a hasznodra válni, akármilyen régóta jógázol. Mi ezzel a baj? Hol lehet- meg kell-e húzni a vonalat, hogy honnantól haladó?
Miután elsajátítjuk hogyan relaxáljunk, megtanulunk meditálni és nő az intervallum, ami alatt képesek vagyunk befele figyelni. Ez ilyen egyszerű? A matracon kívül sem lineárisan történnek az események, amik hatással vannak az aktuális gyakorlásra. Egy régóta jógázó, tapasztalt meditáló jógival is előfordulhat, hogy elvándorol a figyelme, esetleg érzelmek öntik el főleg, ha éppen csúcspontjukban virulnak az élet kihívásai. Mitől haladó? Ha elnyomja a belső feszültséget és nyugalmat erőltet az elmére vagy ha megtalálja a teret, ahol meg tudja emészteni, fel tudja dolgozni és ítélkezés, önmarcangolás nélkül elpakolja a helyére a pozitívnak és negatívnak megélt érzelmeit?
Mi a helyzet a többi ászanával?
Ha nem vagyunk egyformák, akkor mi alapján kategorizáljuk őket könnyűbe, nehézbe, kezdőbe, haladóba? Aki régóta sportol, valószínűleg könnyűnek talál nagyobb erőkifejtést igénylő ászanákat, dinamikusnak kikiáltott órákat, ám nem biztos, hogy erre van szüksége. Van, aki gond nélkül előrehajol nyújtott lábbal és tekergeti magát, neki valószínűleg nem a sok nyújtás szolgálja a fejlődését. Egyik nem jobb, haladóbb a másiknál, pusztán más. Van olyan, aki már az első jóga órája előtt foglalkozott az elme tisztításával és hamar ráérez a befele figyelésre. Különböző háttérrel, múlttal, gondolatokkal, tapasztalásokkal érkezünk, megpróbáljuk lehámozni a felesleges rétegeket. Ászanagyakorlás közben meg tud mutatkozni mindaz, ami az elmében kavarog. Lehet hogy kilencvenkilencszer már kitartottál sokáig egy egyensúlyozást, viszont a századik alkalommal sehogy sem jön össze. Lehet, hogy egy hős póz nem sikerül olyan mélyen, mint legutóbb, vagy éppen kötöttebbnek érzed magad. Ezek mind jelenthetnek egy energiablokkot, egy csomagot, amit ki kell bontani és bummm!, egy réteg lekerül.
Az ászanák eszközök lehetnek arra, hogy közelebb kerülj magadhoz, feltérképezd az elmét. Remek, amikor egy testhelyzetben stabil a test, a légzés és a gondolatok is, ám az ehhez vezető út még remekebb! Természetes velejárója egy kis dőlöngélés, szuszogás, elgondolkozás, a határok feszegetése, egy kis játékosság. Felnőtt korunkra elfelejtjük mennyire élveztünk mászókázni, fára mászni, szekrény tetején ücsörögni és gondolkozni vajon hogyan fogunk lejutni. Mindig újabb és újabb kihívásokat kerestünk és élveztük a megvalósítás folyamatát. A matracon mindezt újra átélheted: lehet, hogy éppen arra van szükséget, hogy "zúzzál" a matracon, megdolgoztasd az izmokat, engedd izzadni a testet. Lehet olyan nap, amikor ugyanezen az ászanasorozaton úgy lebegsz végig, mint egy virág, amit felkapott a szél. Az is lehet, hogy pont nem sikerül eltalálni az összhangot és akarva csinálod ahelyett, hogy engednéd, hogy olyan legyen amilyen.
Kezdő vagy haladó? Ha válaszolni kell, azt mondanám, hogy a belső érzékeléstől függ, mennyire tudatosan teszem amit teszek, mennyire azonosítom magamat az eseményekkel. Ám felmerül a kérdés: számít? Fontos, hogy ki a kezdő, ki a haladó, hogyan jut el a saját igazságához és hogyan cimkézi a tapasztalásait?
Kísérletezz, éld meg a pillanatot és tedd azt ami, működik számodra!
Angi